Minden hínárfajtának van egy rögzített árapályszintje, amely elsősorban a benne lévő pigmentek típusaihoz és arányaihoz kapcsolódik. A különböző pigmentek eltérő hullámhosszú fényt igényelnek, és az algák eloszlását befolyásolja a fény intenzitásának és minőségének változása. Általában a sötétebb területeken vagy a tenger mélyén a fikoeritrin és a fikocianin hatékonyabban nyeli el a kék és zöld fényt, mint a klorofill. Ezért a csak klorofillt és karotint tartalmazó zöldalgák hajlamosak a sekélyebb vizekben megtelepedni. A vörös algák gyakoribbak az apályvonal közelében és a mélytengerben. Ezenkívül olyan tényezők, mint a domborzat, a tengerfenék összetétele, a hőmérséklet, a páratartalom, a sótartalom, az árapály, a hullámok, az óceáni áramlatok, a szennyező anyagok, az állatok táplálékkeresése és az algák közötti verseny, szintén befolyásolják a hínár növekedését és eloszlását.
Példának okáért a tajvani partok mentén a közönséges hínárral, a permetezési zónában, ahová a tengervíz nem éri el, de a hullámok igen, késő ősztől kora tavaszig az északi és északkeleti partokat főként hínárok borítják, mint például lavór, nori, tengeri saláta és tengeri saláta, míg a déli és keleti partokat a tengeri alga, a karcsú tengeri alga és a shea lettu alga uralja. Ezek a hínárok védő zselatinos réteggel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy ellenálljanak a hosszan tartó szárazságnak és az intenzív hőnek. Gyakran három-öt napig ki vannak téve a napfénynek anélkül, hogy elsorvadnának, ami figyelemre méltó ellenálló képességüket mutatja. Nyáron azonban a permetezési zóna teljesen csupasz.
Az árapály-zóna három részre oszlik: felső, középső és alsó, az árapály-változásoktól függően (tavaszi és apály-apály). A felső árapályzónában a zöld algák dominálnak, köztük általában a hártyás Ulva, a csőszerű Lithocarpus vagy a fonalas Cladosporium. Ezek az algák különösen télen és tavasszal ellenállnak az erős napsugárzásnak és az árapály két dagálya által okozott napi nedvességváltozásoknak, gyakran buja, zöldellő "zöld szőnyeget" alkotva a tenger-eróziós platformjain. Nyáron a permetezési zónához hasonlóan ezen a területen a sziklák többnyire csupaszok, de még mindig megtalálhatók árapály-medencékben vagy árnyékos területeken.
Ezek a színes algák az árapályzónában nyáron fokozatosan eltűnnek, de az árapály zóna alatti szubapályzónában, amelyet egész évben-tengervíz borít, egész évben virágzó algák láthatók. Gyakoriak a Sargassum, a fenyőmoszat, a Pteridophyta, a tengeri moszat, a Gracilaria, a Celosia cristata, az Eucheuma, a tengeri moszat és a százlábú hínár stb. A Sargassum különösen gyakran növekszik nagy mennyiségben júniusban és júliusban, és kis Sargassum tengereket képez.
